1 Year

One year ago...

Eltelt kerek egy év. Egy év amely tele volt nem várt fordulatokkal. Egy év telt el azóta, hogy először megláttam Őt. Sosem felejtem el azt a napot. Akkor ott eszembe se jutott, hogy egy nap idáig eljutunk. Hogy ennyire fontos lesz nekem. Ő. Rengeteg mindenen mentünk már keresztül. Voltak szebb és kevésbé szép időszakok is benne. De mégis ha igazán őszinte akarok lenni akkor azt kell mondjam, így szeretem ezt az egészet.
Jó néhány olyan dátum köthető hozzá amik meghatározóak voltak. Ilyen volt 2016 október 7. is. Az első buszozás. A nap ami elindította az egészet. De ilyen felejthetetlen az első hétvége is amit végig beszéltünk. És sorolhatnám estig.
Sosem felejtem el milyen volt szép lassan belekerülni ebbe az egészbe és milyen érzés volt apránként megszeretni. Tengernyi emlék cikázik a fejembeyn most. Boldogan tekintek vissza ezekre az emlékekre. És csak remélni tudom, hogy sok ilyen és ezekhez hasonló emléket szerzünk.

Drága Krissz!
Köszönettel tartozom neked mindazért amit kaptam tőled. És köszönöm az életnek is hogy megismertelek téged! Nagyon kérem az élettől, hogy sose veszítselek el. Mert azt nem tudom hogy élném túl. Köszönöm!

Sok-sok ilyen évet kívánok még magunknak! :)

Szünet után..

Az élet úgy hozta, hogy volt egy kisebb szünet köztünk... Amiről először nem is gondoltuk volna, hogy csak szünet lesz... Mégis az lett.. S most újra itt vagyunk.. igaz már nem úgy mint akkor de itt vagyunk...

 

Sokat gondolkozom azon mi is van jelenleg köztünk.. Olyan mintha barátság lenne de közben mégsem az...  Egy valamit azonban biztosan tudok.. Megváltoztunk. Már semmi sem olyan mint régen volt... Elveszett a varázs.. S hiába próbálkozom úgy érzem hiába. Ő már nem akar semmit. Hiszen már beszélni se beszélünk nagyon. De akkor miért nem mondja meg? Miért nem mondja, hogy hagyjuk egymást békén? Nem értem. Már nem tudom mit akar...

gotta go my own way...

Huhh.. Azt se tudom hol kezdjem...

Sok minden van most bennem... Akartam és hittem benne... Az élet azonban elsodort..

1 hónap telt el azóta hogy egy új esélyt kaptunk. Hittem benne végig hogy most jó lesz. Jónak kell lennie.. Minden olyan volt amilyennek lennie kellett.. Tökéletes volt.. egészen ADDIG a napig.. Ott akkor minden megváltozott... már előtte is volt bennem egy tüske amikor megtudtam valamit amit sosem feltételeztem RÓLA.. még csak nem is tőle tudtam meg.. de minden erőmmel azon voltam hogy lenyeljem ezt a tüskét.. Azt hittem sikerült.. Aztán jött a többi hozzá.. Robbant az egész és mindent összetört ami bennem volt... Rajongást, bizalmat, kialakulóban lévő szerelmet.. Egy csapásra tűnt el belőlem minden.. Az utóbbi egy hétben minden erőmmel azon voltam, hogy ezeket az érzéseket visszahozzam... De nem sikerült.. Túl nagy pofon volt ez ahhoz...

 

Rengeteget gondolkoztam azon, hogyan tovább... A saját utamat kell járnom... Az utat amit előtte is jártam.. Így lesz a legjobb.. mindenkinek...

 

Drága Krissz!

Köszönettel tartozom neked a sok-sok szép emlékért. Köszönöm hogy megismerhettelek és köszönöm hogy idáig eljuthattunk. Hihetetlen az egész ami köztünk történt. Csodálatos volt minden pillanata. Szerettem. És szeretlek TÉGED is. Sajnálom hogy így alakult és nem úgy ahogy szerettük volna. De meg kell értened, én már nem tudom folytatni. NEm tudok olyan lenni mint régen. Köszönök mindent! Vigyázz magadra! ...

 

Tiszta lappal a jövőbe

Sok  minden történt az elmúlt egy hónapban. Úgy tűnt az élet végképp külön útra sodort bennünket. Aztán megtörtént az amire egyikünk se számított igazából. Egy átlagos napnak indult és egy csodálatos délután lett belőle. Esélyt kaptunk, hogy tiszta lappal újra kezdhessünk mindent. 
Sok időre van szükség mire minden egyenesbe kerül de hiszem, hogy ez most jó lesz. ÉS idővel több lesz. Sokkal több. Mert tudom, hogy az idő mindent megold majd :) 
Teljesen megbolondított. De szeretem. Szeretem, hogy beszélünk, hogy találkozunk. Szeretek vele mindent.

Köszönöm Istenem, hogy adtál nekünk egy új esélyt!

egy új esély

KAptunk egy új esélyt az élettől. Egy esélyt a barátságra..

Sok minden változott. Szinte egyik pillanatról a másikra. De talán így lesz a legjobb. Kérdés már csak az, hogy vajon működhet-e ez Így, és ha igen meddig? Bízom benne hogy így működni fog és nem kell elköszönnünk egymástól. MErt azt nem akarom. Hogy is szól az idézet? 
Megvan: "Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.” (Helen Keller)

Hiszek a barátságunkban és hiszek bennünk. Ennek így kell lennie. Hiszek benne, hogy ez így működni fog és jó lesz.

Egy különleges barátot kaptam az élettől. Olyan barátot amilyenről az ember sokszor csak álmodni mer. Sok mindent tud már rólam. Olyan dolgokat is amik alapján a legtöbb ember már rég elítélt volna. Ő még sem teszi ezt. Mert Ő nem olyan, mint a többi. Ő más. Igazi barát. Boldog vagyok, hogy Ő az én barátom. Talán sosem fogom tudni meghálálni a Sorsna, hogy ekkora ajándékot kaptam. 

Köszönöm, hogy vagy nekem!!!

 


a kegyetlen döfés

"Életerm értelme", "Te vagy az igazi", stb... mind mind csak üres szavak.. Most már tudom, de akkor még elhittem..

Miért? Miért kellett ismét ekkora baleknek lennem? Megint elhittem.. Ismét fájdalom s csalódás vesz körül..

Elhittem minden szavát. Teljesen megbabonázott. Egy egészen új fajta boldogságot adott nekem. Aztán jött más. Előjött a múlt. A múlt, aki fontosabb.

Nincs szó mely leírhatná ezt a fájdalmat.

ELhittem, hogy te más vagy, mert azt mondtad. Hittem neked, mert megbíztam benned. Kár volt. Kegyetlen döfés volt ez..

 

Ó te jó ÉG!!

Amikor az ember először találkozik valakivel még fogalma sincs arról, mi fog történni. 2016. szeptember 13-án még nekem sem volt fogalmam arról, hogy egy nap ez lesz.

Izgatottan vártam az első órát. Kíváncsi voltam. Magára az órára is illetve az órát tartó tanárra is. Aztán egyszercsak megpillantottam a folyosón. Őt. Basszus hiszen tök fiatal még. Mennyi lehet, 25? Maximum. Hmmm.. Szimpatikus. Nagyon. Laza és jófej. Jó lesz ez.

Néhány héttel később amikor szálltam fel a buszra, megláttam ahogy ott ücsörgött és figyelt csak. Klassz lenne beszélgetni vele. De ülnek előtte. Nem baj. LEültem a közelbe és csak figyeltem. Őt. Hirtelen az előtte ülő felállt. Bingó. Na majd most. Egyből átültem és már kezdeményeztem is a beszélgetést. És akkor ott elkezdődött valami...

...Te jó ég már január vége van. Fel sem tűnt, hogy így elszaladt az idő. 2 napja már, hogy szinte megállás nélkül, egész nap írogatunk egymásnak. NAgyon jó vele beszélgetni. Mosolygok közben. Hihetetlenül kedves és jófej. Én meg csak vigyorgok. Basszus. Basszus, basszus, basszus. Tetszik nekem. NA ennek nagyon nem lesz jó vége. Te jó ég.

 

Verd ki a fejedből. Neked már van valakid. De nem megy. Nem, nem és nem. Megőrjít. Abba kellene hagyni ezt az egészet mielőtt baj lesz. De nem megy. Ott van mindig és mindenhol. Teljesen a bolondja lettem. Mindig várom, hogy újra és újra lássam. Miért? Miért kell ilyen tökéletesnek lennie? Ez nem szerelem. Mégis akkor mi? Miért történik így? Mit akar a Sors Velünk? Válaszokat keresek, de nem találok. Talán majd egyszer. És akkor végre megtudom mit tartogat a jövő.

Nincs tovább..Vége

néha előfordul hogy az embernél egyszerűen betelik az a bizonyos pohár. Hogy úgy érzi nem bírja tovább és ki kell írnia magából mindazt amit elfojtott. hát most eljött ez a pont is nálam. És talán ezután sosem beszélünk többet de akkor is muszáj ezt most leírnom. 2008 óta ismerlek mondanom sem kell szerintem örülök hogy ismerhetlek. Köszönöm neked azt a rengeteg figyelmességet amit kaptam tőled éveken keresztül. akkor azt hittem hogy ez az egész örökké tart és egy életre szóló barátság az ami akkor volt. kár h túl naiv voltam. amikor 2013ban volt az a balhé nagyon összetörtem. nem értettem akkor ott az ami volt miért volt úgy. és a mai napig sem értem. úgy érzem ott eltört valami. Valami ami számomra sokat jelentett. NEm akartam sokat tőled sosem. csak annyit hogy egy igaz barátként tekints rám. Egy olyan barát akivel szívesen beszélgetsz, szívesen találkozol vele s akiről tudod hogy bármit elmondhatsz neki. Sajnálom hogy nem lehetek mindez neked, bármennyire is szeretnék. De azt tudnod kell Tomi h nekem mindig a barátom leszel. még akkor is ha ezek után soha többet nem állsz szóba velem. akkor is.

Memories...

Elég egyetlen egy zene, hogy megannyi emlék induljon meg bennünk.

Este van, a szobámban ülök és zenét hallgatok. Aztán hirtelen..hirtelen elindul egy zene. Egyből felismerem. És a zenével együtt szememből egyre több könycsepp gördül ki. Rá emlékeztet. Akkoriban hallgattam rengeteget amikor jóban lettünk. Hiányzik és vele együtt hiányzik minden. Tudhattam volna. Tudhattam volna, hogy nem fog sokáig tartani. Hogyan is gondolhattam, hogy majd pont Én fontos leszek neki. Naív gyermek voltam aki minden szavát elhitte.

Olyan más lett. Már nem mosolyog rám úgy, mint akkor.. Már nem látom a szemében, hogy mi elválaszthatatlan barátok vagyunk. Már sehol sincs az ami régen volt..

Vajon neki jelentett valaha is bármit? Vajon ő is visszagondol a régi szép időkre? Vajpn neki is hiányzik? Biztos nem. :(

...

Félek...

Te félsz? Igen félek. Mitől? Hogy elveszítem. :'(

 

Nagyon félek, hogy elveszítelek :( Szinte már rettegek. NApok óta bennem a félelem, hogy vége lesz.  Félek, hogy neked nem jelent annyit mint nekem és bármikor képes lennél eldobni. Félek hogy az egészből nem lesz semmi én pedig hiába dobtam el ŐKET érte..

 

Talán nem lenne szabad így ragaszkodnom hozzád. de ezt nem én irányítom. Azt mondtad őszinte vagy. Sokat írok? Zavar ez téged? Kérlek most legyél őszinte! :(

Kérlek ne hagyj magamra. Ígérem leküzdöm a pörgést, kevesebbet írok ha kell csak ne hagyj itt..  Szükségem van a LEGJOBB BARÁTOMRA..RÁD :(