Elég egyetlen egy zene, hogy megannyi emlék induljon meg bennünk.

Este van, a szobámban ülök és zenét hallgatok. Aztán hirtelen..hirtelen elindul egy zene. Egyből felismerem. És a zenével együtt szememből egyre több könycsepp gördül ki. Rá emlékeztet. Akkoriban hallgattam rengeteget amikor jóban lettünk. Hiányzik és vele együtt hiányzik minden. Tudhattam volna. Tudhattam volna, hogy nem fog sokáig tartani. Hogyan is gondolhattam, hogy majd pont Én fontos leszek neki. Naív gyermek voltam aki minden szavát elhitte.

Olyan más lett. Már nem mosolyog rám úgy, mint akkor.. Már nem látom a szemében, hogy mi elválaszthatatlan barátok vagyunk. Már sehol sincs az ami régen volt..

Vajon neki jelentett valaha is bármit? Vajon ő is visszagondol a régi szép időkre? Vajpn neki is hiányzik? Biztos nem. :(