KAptunk egy új esélyt az élettől. Egy esélyt a barátságra..

Sok minden változott. Szinte egyik pillanatról a másikra. De talán így lesz a legjobb. Kérdés már csak az, hogy vajon működhet-e ez Így, és ha igen meddig? Bízom benne hogy így működni fog és nem kell elköszönnünk egymástól. MErt azt nem akarom. Hogy is szól az idézet? 
Megvan: "Sohasem veszíthetjük el, amiben egyszer örömünket leltük. Mindazok, akiket mélyen szeretünk, részünkké válnak.” (Helen Keller)

Hiszek a barátságunkban és hiszek bennünk. Ennek így kell lennie. Hiszek benne, hogy ez így működni fog és jó lesz.

Egy különleges barátot kaptam az élettől. Olyan barátot amilyenről az ember sokszor csak álmodni mer. Sok mindent tud már rólam. Olyan dolgokat is amik alapján a legtöbb ember már rég elítélt volna. Ő még sem teszi ezt. Mert Ő nem olyan, mint a többi. Ő más. Igazi barát. Boldog vagyok, hogy Ő az én barátom. Talán sosem fogom tudni meghálálni a Sorsna, hogy ekkora ajándékot kaptam. 

Köszönöm, hogy vagy nekem!!!