Huhh.. Azt se tudom hol kezdjem...

Sok minden van most bennem... Akartam és hittem benne... Az élet azonban elsodort..

1 hónap telt el azóta hogy egy új esélyt kaptunk. Hittem benne végig hogy most jó lesz. Jónak kell lennie.. Minden olyan volt amilyennek lennie kellett.. Tökéletes volt.. egészen ADDIG a napig.. Ott akkor minden megváltozott... már előtte is volt bennem egy tüske amikor megtudtam valamit amit sosem feltételeztem RÓLA.. még csak nem is tőle tudtam meg.. de minden erőmmel azon voltam hogy lenyeljem ezt a tüskét.. Azt hittem sikerült.. Aztán jött a többi hozzá.. Robbant az egész és mindent összetört ami bennem volt... Rajongást, bizalmat, kialakulóban lévő szerelmet.. Egy csapásra tűnt el belőlem minden.. Az utóbbi egy hétben minden erőmmel azon voltam, hogy ezeket az érzéseket visszahozzam... De nem sikerült.. Túl nagy pofon volt ez ahhoz...

 

Rengeteget gondolkoztam azon, hogyan tovább... A saját utamat kell járnom... Az utat amit előtte is jártam.. Így lesz a legjobb.. mindenkinek...

 

Drága Krissz!

Köszönettel tartozom neked a sok-sok szép emlékért. Köszönöm hogy megismerhettelek és köszönöm hogy idáig eljuthattunk. Hihetetlen az egész ami köztünk történt. Csodálatos volt minden pillanata. Szerettem. És szeretlek TÉGED is. Sajnálom hogy így alakult és nem úgy ahogy szerettük volna. De meg kell értened, én már nem tudom folytatni. NEm tudok olyan lenni mint régen. Köszönök mindent! Vigyázz magadra! ...