Az élet úgy hozta, hogy volt egy kisebb szünet köztünk... Amiről először nem is gondoltuk volna, hogy csak szünet lesz... Mégis az lett.. S most újra itt vagyunk.. igaz már nem úgy mint akkor de itt vagyunk...

 

Sokat gondolkozom azon mi is van jelenleg köztünk.. Olyan mintha barátság lenne de közben mégsem az...  Egy valamit azonban biztosan tudok.. Megváltoztunk. Már semmi sem olyan mint régen volt... Elveszett a varázs.. S hiába próbálkozom úgy érzem hiába. Ő már nem akar semmit. Hiszen már beszélni se beszélünk nagyon. De akkor miért nem mondja meg? Miért nem mondja, hogy hagyjuk egymást békén? Nem értem. Már nem tudom mit akar...